Japánban háromféle írás van. A kanji, röviden már írtam róla, a ami szóírás, de van emellett (szemben a kínaival) kettő szótagírás, a hiragana és a katakana.
A legelső és szerintem a legfontosabb, a hiragana. Ezzel bármilyen szó leírható, és csak ötven jelből áll. Ezt az iskolában, a még kanjikat nem ismerő gyerekek, toldalékok, kötőszók, esetleg, ha nem biztos egy kanji kiejtése ( mint írtam sok olvasat létezik egy-egy jelre) ún. furiganakra ( a kanjik alá, fölé kicsiben, vagy utánuk zárójelben írt hiragana) használják. Míg Európában az ÁBC-vel kezdünk, addig Japán a hiraganával (amellett persze tanulják a roomaji-t, azaz a latin írást). Ezt nem úgy kellnmegtanulni, hogy leül az ember és nézegeti a jeleket, hanem előszőr megkell jegyezni a sorrendet. folyton mondani kell.:
A, I, U,E,O
KA,KI,KU,KE,KO
SA,SHI,SU,SE,SO
TA,CHI,TSU,TE,TO
NA,NI,NU,NE,NO
HA,HI,FU,HE,HO
MA,MI,MU,ME,MO
YA, YU, YO
RA,RI,RU,RE,RO
WA, O
N
Lényeges a tanuláshoz az kiejtés tudása.
A-rövid á hang
U-u és az ü hang között
sh-s
ch-cs
ts-c
N- ezt bonyolult elmagyarázni. Ez majdnem olyan amikor hümmögünk. hasonló: ün de majdnem csukott szájjal...különös eleinte.
Az utolsó előtti sorban van mégegy o hang. Ezt ugyanúgy kell kiejteni, mint az elsősorban lévőt, de a különbség csak annyi,hogy az utóbbi a tárgy rag pl. széket: isu o, asztalt: tsukue o(kiejtése nehézkes lehet: ckue o)
A katakana: Ez szintén ugyanolyan szótagírás, ebben is ugyanúgy az 50 jelnek ugyanaz a jelentése. De akkor mire kell manapság kettő írásjelkészlet? Arra, amíg abhiraganát arra használják, amit fent leírtam, addog a katakanát külföldi szavak, nevek leírására.
Elő fordulhat, hogy egy mondaton belül négy írásfajta szerepel: hiragana, katakana, kanji, roomaji (latin írás). Például, hogy jobban lehessen érteni: Monika (sz.név. katakana) gakko (iskola, kanji) de (-ban,-ben, hiragana) Z (betű) ji (jel, kanji) o (tárgyrag hiragana) benkyoo (tanulás kanji) shimashita( csinált hiragana).
