Japánnak nem volt önálló írásjelrendszere, amit a nyelve leírására tudott volna használni.
Mikor a kínaiak elindultak hódító útjukra, hogy feltérképezzék Ázsiát, Koreán át jutottak el Japán szigeteire. A kínai utazók közt minden bizonnyal az akkori idők legnevesebb mester emberei lehettek. Ekkor ismerkedett meg Japán a karddal (kínai jian és dao kard volt az alapja a későbbi szamurájkardoknak), a vallásokkal (pl: buddhizmus. megj: a sintoizmus ekkor már jelent volt Japánban.), a vallásokhoz köthető növényművészettel (ezt Kínában penjing-ként ismerték, japánok pedig művészetté alakítva bonsai-nak nevezték el). A rengeteg további dolgon kívül, elvitték a szigetország zárkózott lakosságának a kínai írást. Japánok elkezdték saját nyelvükre használni, de hamar egy nagy gondba ütköztek.
A japán nyelv ragozó nyelv. Ragozza az igéket, mellékneveket, több féle partikulákat használ. Bonyolultabb nyelvtanilag, mint a kínai. A kínairól pedig tudni kell, hogy nem ragoz, valamint fontos, hogy egy írásjel egy szót, fogalmat jelöl. Általában pedig egy szótagból is állnak. Így hát a kínai, ún. hanzi írásjelrendszer alkalmatlannak bizonyult a japán nyelv leírására. Legalább is ebben a formában. Elkezdték használni a hanzikat, (japánul: kanjikat) szótagírásra és szóírásra egyaránt.
Csak kínai jelekből állt a mondat, de egy írásjel jelenthette azt az egy bizonyos szót és vehették magát az olvasatot csupán. Ez, mondani sem kell, nagyon bonyolult volt. Az egyszerűsítés kedvéért a szótagokra használt kanjikat (ezeket hívták man'yougana-nak) elkezdték egyszerűsíteni. Így alakult ki a hiragana (főként nők használták, innen ered a másik elnevezése: Női kéz) és a katakana nevű szótagírásjel ABC. Mind amellett, hogy a kanjikat továbbra is használták, és használják mind a mai napig.
Később a férfiak is a hiraganát kezdték el használni, az okurigana (ige és melléknév végződések) leírására.
Emellett a hiraganát alkalmazzák ma már a kanjik olvasási segédleteként is. Ez az ún. furigana.
A katakana pedig megmaradt a külföldi szavak és nevek leírására.
A 4. írásjelrendszer, a Róma ji. A Róma, a latinra asszociál, míg a ji jelet jelent. Egyszóval ez, a latin betűs írás, amit mi is használunk. Ritkán de lehet vele találkozni a japán írásban is.
Katakana man'yougana formája
A | K | S | T | N | H | M | Y | R | W | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a | 阿 | 加 | 散 | 多 | 奈 | 八 | 末 | 也 | 良 | 和 | ||
ア | カ | サ | タ | ナ | ハ | マ | ヤ | ラ | ワ | |||
i | 伊 | 機 | 幾 | 之 | 千 | 仁 | 比 | 三 | 利 | 井 | ||
イ | キ | シ | チ | ニ | ヒ | ミ | リ | ヰ | ||||
u | 宇 | 久 | 須 | 州 | 川 | 奴 | 不 | 牟 | 由 | 流 | ||
ウ | ク | ス | ツ | ヌ | フ | ム | ユ | ル | ||||
e | 江 | 介 | 世 | 天 | 祢 | 部 | 女 | 礼 | 恵 | |||
エ | ケ | セ | テ | ネ | ヘ | メ | レ | ヱ | ||||
o | 於 | 己 | 曽 | 止 | 乃 | 保 | 毛 | 與 | 呂 | 乎 | ||
オ | コ | ソ | ト | ノ | ホ | モ | ヨ | ロ | ヲ | |||
n | 尓 | |||||||||||
ン |
Hiragana manyougana formája
A | K | S | T | N | H | M | Y | R | W | ||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a | 安 | 加 | 左 | 太 | 奈 | 波 | 末 | 也 | 良 | 和 | |
あ | か | さ | た | な | は | ま | や | ら | わ | ||
i | 以 | 機 | 幾 | 之 | 知 | 仁 | 比 | 美 | 利 | 為 | |
い | き | し | ち | に | ひ | み | り | ゐ | |||
u | 宇 | 久 | 寸 | 川 | 奴 | 不 | 武 | 由 | 留 | ||
う | く | す | つ | ぬ | ふ | む | ゆ | る | |||
e | 衣 | 計 | 世 | 天 | 祢 | 部 | 女 | 礼 | 恵 | ||
え | け | せ | て | ね | へ | め | れ | ゑ | |||
o | 於 | 己 | 曽 | 止 | 乃 | 保 | 毛 | 与 | 呂 | 遠 | |
お | こ | そ | と | の | ほ | も | よ | ろ | を | ||
n | 无 | ||||||||||
ん |