2012. február 4., szombat

松無古今色

Ezt a szöveget, Sõshõ stílusban, egy japán ismerősömnél láttam meg, a falra kirakva, mint mondta az egyik rokonától kapta.
Nagyon megtetszett a szöveg, így elkezdtem gyakorolni előszőr Kaishoban, majd Gyõsõban, most pedig (ahogy a képen is) Sõshõban gyakorlom (de jócskán van mit gyakorolni rajta).
   A szöveg: 松無古今色
Mivel ez egy Zen szöveg, így nem felel meg teljesen a japán nyelvtani elvárásoknak. Ami megfelel az így néz ki; 松に古今の 色無し. Vagyis a Fenyőnek se régen, se most nem változik a színe.
A szavak mögött, (mint bármely zen szövegnél) komoly filozófiai háttér van! Ennek a veleje, azt próbálja elmagyarázni, hogy az idő telik, 10 év, 20 év, 100 év...stb. de a fenyő mégis erőteljesen, uralkodón áll, és a színét nem veszti. Hiába jön a hó, a szél, vagy ennek az ellentéte, a forróság, a fenyő kitör a hétköznapi komorságból bármely évszakban is.
Ez mutatja talán a legjobban, a Nagy Japán lelket!