2012. július 16., hétfő

Kínaiul, és japánul a bonszáj盆景 盆栽

A blog címe két szóból áll. Egyik a kalligráfia, a japán szépírás, másik a bonsai, a japán növényművészet.

A kalligráfiáról mindig van szó, hisz a kért neveket ha lefestem, azt kalligráfiaként készítem el.
De a bonsai olyan, hogy vagy van lehetőség csinálni bejegyzést, vagy nincs.
Egy előző cikkben említettem, hogy a szomszédunk kecskéi átjöttek és tönkretették a növényeimet. Azóta a bírósághoz fordultunk, hisz az egész kertet, és az életünket is negatívan befolyásolták az állatok, és azok " gazdái".
Emiatt mostanába nem tudok képet felteni, mert nincs olyan fám, ami megmaradt volna egészében.
De, hogy legyen valami, ami miatt megérdemli a blog, hogy bonsaios oldalnak is nevezzük, ezért ma az eredetét, főleg a nevét nézzük meg.

Egy ősi legenda úgy tartja, hogy egy taoista pap, Chan feng, vulkanikus közetekre, kövekbe ültetett fenyő magoncokat ( ami a hosszú élet jelképe) és fehér homokkal díszítette. Ezután gyakoriak lettek Kínában az egymás megajándékozása, ezzel a művészettel, így alakult ki, a penching (盆景). Amikor a kínaiak bevitték Japánba az írásjeleket, a vallást, vittek néhány penchinget is, amit a japánok tökéjre fejlesztettek. Kialakították az alap stílusokat, és megszületett a Bonsai(盆栽).
Eredeti neve, a penching, azt jelenti, hogy tálban táj, vagy táj tállal.
A japánok új nevet adtak neki, ami azt jelenti, hogy tálba ültetés.
盆 kínaiul: Pen, japánul: Bon (tálca/ tál)
景 kínaiul: ching( táj)
栽 japánul: sai (ültetés)