Kendó, Sinkendó, Dzsúkendó, Nitókendó
剣道
Gyakorlói védőfelszerelést (Bógu-t) viselnek és bambusz kardot, ún. Shinai-t használnak.
Egyszerre két fél küzd, a párbajt pedig 3 bíró vezényeli.
A legfontosabb és legjellemzőbb mozgása az ún. fumikomi ashi nevű lábmunka. Ez egy nagyon hosszú, dobbantó lépés. Ez teszi lehetővé a távolról történő támadást.
A kendóban csak a védőfelszereléssel védett részekre szabad támadni. (fej, kéz, test, illetve a torokra lehet szúrni)
眞剣道
Az 1980-as években alapította Obata Toshishiro Mester.
銃剣道
A szuronyos puskával történő szúrási technikákat, pedig a Dzsúkendó tanította. Mára egy, a kendóhoz hasonló harcművészet és küzdősport lett. Ugyanúgy versenyeket rendeznek, mint a kendóban. Az párviadalokban a küzdő felek, a kendóéval, csak nem megegyező védőfelszerelést (bógu-t) és fa puskát (mokudzsú-t/ bokudzsú-t) használnak.
短剣道
A kodachi, másnéven a wakizashi és a tantó a rövid kardot jelenti. A szamurájok kísérő kardként használták ezeket a fegyvereket, melyektől soha nem váltak meg. A tankendóban egy rövid bambusz kardot (tanshinai-t) használnak, védőfelszerelése pedig teljesen megegyezik a kendóéval.
Érdekessége és jellegzetessége, hogy míg a kendóban, csak torokra lehet szúrni, itt lehet a testre is. Valamint érvényes pontszerzésnek minősül bizonyos kézlefogással történő szúrás is.
二刀剣道
Kendó versenyeken lehet indulni kétkarddal is. Ennek mozgásvilága bonyolultabb, de az alapok megegyeznek az egy kardos kendóéval.