2016. május 17., kedd

Összefoglaló a japán vallásokról

A vallás és a hit egy nagyon fontos dolog az ember életében. Ez az ami az embert nehezebb időszakban átsegíti. Hihetünk bármiben, legyen az egy Isten, egy fogalom, vagy bármi ami szebbé, jobbá teszi az életünket.
Japánban nagyon sok mindenben hihetünk, egyszerre akár több mindenben is. Lehetünk egyszerre buddhisták és sintoisták is, vagy félig keresztények, félig valamely japán valláshoz tartozók. Jó példa erre a Shogun c. film, melyben Yoko Shimada által játszott Mariko egy keresztény vallású japán szamuráj feleséget játszik. Megfigyelhető a filmben, miképp keveredik a kereszténység a középkori japán mentalitással egyszerre. Elhangzik benne egy érdekes mondat Mariko szájából: "Keresztény vagyok, de elsősorban japán!" Ebből is látható, hogy a vallásra egy mindennapi kapaszkodóként tekintettek, tekintenek, de a tradicionális szokásokat ugyanúgy betartják, még ha eredetileg valamely másik vallás szokása is volt. Manapság egy keresztény japán családi ebédnél előfordul, hogy a családfő elmondja japánul az étkezés előtti keresztény imát, de a buddhizmusból átvett ételért hálaadó kifejezéseket akkor is hozzá szokták tenni az elején (Itadakimasu) és a végén (Gochi sousama deshita) is.

Japán legősibb vallása a Shintou


A shintou (ejtsd: Sintó) szószerinti jelentése a Szellemek/ Istenek útja.
A shintou, Japán legősibb vallásának tana szerint, mindennek meg van a maga szelleme, istene, védője (japánul Kami). Ezért hát bánjunk mindennel tisztelettel, becsülettel, mert a tárgyakban lakozó Kamikat magunkra haragítjuk.
Külön Kamija van a különböző növényeknek, berendezési tárgyaknak, helyiségeknek stb. A Kamik számát úgy 8 millióra saccolják, de pontos szám nincs.
A sintó vallás az ősi japán mitológiában gyökerezik, nincs alapítója, sem írott kinyilatkoztatása, sem dogmatikája. A japán szigeteken egészen a 6. század második feléig nem készültek írásos feljegyzések, így nem ismerhetjük pontosan a japán vallás őskori formáit. A 4. században minden nemzetségnek (udzsinak) megvolt a maga védőistene (udzsigamija), amelynek kultuszát a nemzetségfő irányította. Ekkortájt vált szokássá szentélyt építeni az udzsigami vagy kami („szent hatalom”, „isten”) számára.
"A korai sintóban két világkép élt egymás mellett: az egyikben a világ függőlegesen tagolódott a Magas Menny Síkjára (Takama no Hara, a kamik világa), a Középső Földre (Nakacukumi, a jelenvaló világ) és az Alvilágra (Jomi no Kuni, halál utáni világ), ez a világkép főként a japán mítoszokban található. A másikban a világkép vízszintes elrendeződésű: ezt a világot véghetetlen tenger választja el az Örök Országtól, ez a világnézet főként a néphitben dominált.
Japán első szent szövegei az i. e. 500 körüli időkből származnak és Amateraszu Ómikamiról szólnak. Ennek az iratoknak a tanításaival keveredtek a később Kínából beszivárgó buddhista elemek. A korai időkben a sintó egyszerű természetvallás lehetett, dísztelen, egyszerű szentély-kunyhókban imamondók, látnokok és áldozat-bemutató papok tevékenykedtek." (Részlet a Wikipedia Sintó című cikkéből)
Az első Sintó emlékhelyeket az i.sz. 5 században építették. Ez kezdetben egy kis kert lehetett, majd kibővült egy szentéllyel, majd kapuval (ez a ma ismert vörös torii kapu) illetve medencével, ahol a rituális megtisztulást lehet elvégezni. Manapság vannak olyan medencék, ahol azt tartják, ha iszik valaki a vizükből akkor rátalál az igaz szerelem, a gazdagság, egészség, örök boldogság stb.
A shintou vallás jelképe a minden szentély bejáratát képző torii kapu.
Elnevezése két szóból tevődik össze: Tori: madár, I: létige, van. Vagyis, ahol a madár van.
Nem tudni, hogy ez az elnevezés pontosan honnan ered.
Manapság 10 típusú torii kaput különböztetünk meg, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig.
A torii alapvetőleg két rönk (Hashira), melynek tetejére egy másik rönk (Shimagi) van helyezve, mely a két szélsőn túl nyúl, illetve ez alatt egy másik (Nuki), mely illeszkedik a szélsőkhöz . Ez az ún. Shinmei torii.

Ez után alakulhatott ki a Kashima torii, mely mindösszesen annyiban tér el az előzőtől, hogy az alsó rönk (a Nuki) is túl nyúlik az oldalsókon.

A harmadik a Gekuu torii nagyon hasonlít a shinmei toriihoz, de a lényeges különbsége, hogy ez a kapu már kapott egy tetőt (Kasagi-t).

A nagy változást a Gakuzuka tábla bevezetése hozta, melyre az adott szentély neve kerül. Ez a tábla megjelenik az összes többi toriin. Először a Kasuga toriin, mely egy egyenes szögletes tetővel ellátott kapu, melynek a Shimagi és a Nuki rönkök közé helyezték a Gakuzuka táblát.
Itt kell megemlíteni két másik típusú, bár nagyon minimálisan eltérő toriit.

Az első a Hachiman torii, mely először szakított a Kasagi tető derékszögben elvágott sarkával. Az új típusú kapu ferde sarka pozitívabb kinézetet adott a toriinak .

A második a Myoujin torii, melynek nem csak a sarkai ferdék, hanem az egész tető ívelt. Ez lett, ha lehet ilyet mondani, a "sztenderd" torii. Pozitív és esztétikus kinézetével ez lett a legelterjedtebb, és legismertebb torii típus.

Ettől a Nakayama torii annyiban tér el, hogy a Nuki rönk lerövidült és nem lóg túl a két szélső Hashira rönkön.

Számomra a legérdekesebb és legkülönlegesebb torii típus a mihashira torii, melynek neve is mutatja, nem kettő rönk az alapja, hanem három. Ez a három rönk pedig három Nakayama toriit foglal magába. A háromszöget formázó belső térben pedig általában egy külön kegyhelyet helyeznek el. Ez lehetett egy kút, vagy egy szikla darab.

Miwa torii, vagy másnéven mitsu torii egy szintén összett torii, mely ritkább és kevésbé ismert.
A miwa és a mitsu azt jelenti, hogy három darab. Ugyanis ez a torii típus három, egymás mellé épített Myoujin kaput jelent.

Az utolsó típusú torii a jelen felsorolásban a Ryoubu torii. Ennek alapja szintén egy Myoujin kapu, mely elé és mögé mindkét oldalra egy-egy "korlátot" kapott.
Japán egyik legkülönlegesebb és leglátogatottabb szentélyének, Itsukushima Jinja bejáratát is egy Ryoubu torii jelzi. Különlegessége abban rejlik, hogy az egész kapu a vízben van és csak aszálykor közelíthető meg gyalog.
Itsukushima szentély toriija Aszálykor...

...és Apálykor

Buddhizmus


Japán buddhista pap meditálás közben


A Buddhizmusban hisz a japán lakosság 35%-a. Ezzel a Szigetország második legelterjedtebb vallása a Sintó után.
A Buddhizmus az i.e. 6. században jött létre Indiában és mivel tagadta az addig megszokott besorolást, a kasztrendszert, és így a legtöbb ember számára vonzóvá vált.
A buddhizmus megalapítója Sziddhárta Ghautama volt, egy indiai herceg, aki fényűzésben élt, eltitkolva előle a halál és a kín fogalmát. Amikor először látta sajátszemével a halált, a kínt és a szegénységet, el kezdte keresni az élet valódi értelmét. Zarándok lett és megfosztotta magát minden földi jótól. Meditálással és az élet értelmének keresésével töltötte minden idejét. A monda szerint egy füge fa alatt érte a megvilágosodás, és elérte Nirvánát, a mely a földi szenvedésektől való megszabadulás pillanata. Így lett Ő az első Buddha.
Idővel Indiából Kínába, majd Koreába került a buddhizmus, ahonnan Japánba jutott el. Japánoknak ekkor a Shintou volt az egyedüli vallásuk, mely egy kötetlen vallás volt a buddhizmushoz képest. A kínai írásjelek, növényművészet, és megannyi dolog mellett a buddhizmust is átvették. A kínai Chan buddhizmus japán ága a Zen lett. Ez a mai legelterjedtebb buddhista irányzat. Ennek három máig létező japán iskolája létezik.



Rinzai shuu 臨濟宗
Myouan Eisai

"Myouan Eisai/ Yousai 1141 május 27-én született Bitchuu no kuni provinciában, a mai Okayama provincia, Okayama városában. Eisai Zen buddhizmust tanult és buddhista pap lett belőle. Tanulmányait Kínában folytatta, ahol mélyebben megismerkedett a zen buddhizmus Rinzai nevű szektájával és a kínai teával. A 12. század végén Eisai pap visszatért Japánba és az emberekkel megismertette a Rinzai zen iskola tanait és a kínai teázás hagyományait, kultúráját.
Rinzai munkásságát és elszántásgát is mutatja, hogy 1202-ben megépült, Minamoto no Yoriie, a híres Minamoto no Yoritomo, az első sógun fia jóváhagyásával az első Zen templom Japánban. Az egyik legfontosabb zen templomként is számon tartott Kennin-ji ma is megtalálható Kiotó városában." (Részlet a Kalligráfia & Bonsai Minden Ami Japán blog Igyunk egy csésze teát! c. bejegyzéséből.)


Soutou shuu 曹洞宗
Dougen Zenji

A soutou iskola 14000 templomával a Zen buddhizmus lenépesebb iskolája Japánban.
Alapítója Dongshan Liangjie (807–869) (kínaiul: 洞山良价).
Japánban Dougen Zenji (szül: 1200 január 19) alapította meg a soutou iskolát. Dougen Buddhizmust tanult, verseket írt mint minden pap. Hogy mélyítse tudását Kínába utazott, hogy az ottani nagymesterektől tanulhasson. Sokat gyakorolta a vallást, megismerkedett a lelki béke elérésének különböző módszereivel, mint a zenben üléssel (Zazen). 
Japánba 1227-ben tért vissza Dougen pap, ahol megismertette az embereket a Zen buddhizmus Soutou iskolájával. Tanulmányairól könyvet írt, 普観坐禅儀 Fukan Zazengi (Tanács a Zenben ülve történő meditációhoz) címmel.
Dougen a gondolkodás nélküli Mushin állapotot tartotta a legelőrébb valónak. Erről bővebben itt.
Ez máig jellemző az iskolára.


Óbaku shuu 黄檗宗
Ingen Ryuuki

Mokuan Shouto, Ingen tanítványa

Az Óbaku iskola megalapítását Yǐnyuán Lóngqí  (隱元隆琦; japánul: Ingen Ryuuki) (1592—1673)kínai chan buddhista papnak tulajdonítják.
Ingen 1592-ben született Fuqing-ben, Fujian provinciában, Kínában.
5 éves volt mikor apja nyomtalanul elveszett. A fiatal Ingen arra tette fel életét, hogy megkeresi apját. A buddhizmussal 10 évesen (Egyes források szerint 16 évesen) ismerkedett meg. Vándor papnak állt, és a teázásnak illetve a kínai kalligráfia tanulmányozásának élt. Ingen 21 évesen Zhèjiāng tartományba (Kelet-Kína) ment apja keresésére.  23 évesen eljutott a Zhèjiāng tartománybeli Putuo hegyre, ahol tea felszolgáló lett a buddhista papok között. (A Putuo hegy a kínai buddhizmus egyik nagyon fontos helyszíne, és nagy kiváltság ha valaki itt élhet, gyakorolhat és tanulhat)
Ekkor találkozott Itsunen Shoyu-val (Szül: 1601 Hangzhou város, Zhiejiang provincia, Kína). 1654-ben Itsunen kérésére Ingen és úgy 30 buddhista pap, különböző művészek Nagasakiba utaztak, hogy a japánoknak terjesszék az Igét. Ingen és tanítványa, Mokuan Shouto (Szül: 木庵性瑫; kínaiul: Mùān Xìngtāo 1611-ben Fujian provincia Quanzhou városában Kínában ) együtt alapították meg Japánban a zen buddhizmus Óbaku iskoláját 1661-ben.  



Kereszténység Japánban



XIII. Gergely pápa fogadja a japán delegációt
Japánban 1543-ban találkozhatunk először a kereszténység fogalmával( japánul: キリスト教, Kirisuto kyū), amikor az első portugál kereskedők, Japán partjaira léptek.
Az első kereszténységi hullám 1549- ben indult meg, mikor az első jezsuita misszionárius, Xavéri Szent Ferenc, Kyúshú (九州)és Nagasaki(長崎) környékén téríteni kezdett, az addig főleg buddhistákból(仏教) shintoistákból(神道) álló japán nép között.
1579- re 6 Daimyou(大名- Nagy név, eredetileg földes urak) is megkeresztelkedett.
1582- ben Alessandro Valignano Rómába visszatért, de nem egyedül.
20 japán ment vele együtt.
12-13 év közötti,4 japán fiatal, akiknek az utónevükben már látszik a kereszténység.
- Itou Mancio (伊東 マンショ Itō Mansho, 1570–1612),
- Chijiwa Miguel(千々石ミゲル, Chijiwa Migeru, 1569 – 1633)
- Nakaura Juliáo( 中浦ジュリアン)
- Hara Martinhõ(原マルティノ)
Valamint 16 főből álló kíséretük.
1584. augusztusban kötött ki Portugáliában.
Novemberben fogadta őket II. Fülöp spanyol király, majd 1585. márciusban
Rómában XIII. Gergely pápa is ( képen is látható), akitől római állampolgárságot is kaptak.
Ez volt az un. Tensou-kori követ járás(天正の使節,
Tensó kenó siszecu)
De mire 1590 júliusában Nagaszakiba hazatértek, már nem fogadták, oly tárt karokkal a keresztényeket, miután Toyotomi Hideyoshi(豊臣 秀吉) kiadta első, keresztényellenes rendeletét.
26 katolikust feszítettek keresztre, ezen belül 6 ferences szerzetest, 3 jezsuitát és 17 japán segítőt.
A legvéresebb megtorlást az 1637 december 17-én kirobbant Shimabarai felkelés hozta.
Matsukura család, új várat kezdett építeni, amiért a környéket erősen megadóztatta. Ez ellehetetlenítette a főként keresztény parasztok és a földesúr nélküli szamurájok (Róninok) életét. Ezért 1637 december 17-én fellázadtak az emberek és bevették magukat a Shimabarai várba. 125 ezer katonát küldtek az lázadás leverésére, akik 1638 április 15-re leverték azt. Mivel a felkelők többsége keresztény volt, a kormány a kereszténységet okolta a felkelésért. Elindult a nagy keresztény üldözés. 37 ezer felkelőt fejeztek le, többek közt a lázadásvezetőjét a keresztény Amakusa Shirou-t, és több ezer embert gyilkoltak meg, mert nem voltak hajlandók lemondani a kereszténységről.
Japán megszakította a portugálokkal a kereskedelmet és elzárkózott 1639-ben.
Japán 1854-ben kényszerült újra megnyitni kapuit. Japán térdre kényszerítőjének a Rode Islandi születésű Matthew Calbraith Perryt tartják, a Fekete hajó parancsnokát. Neki köszönhető, hogy az USA felzárkózott a többi országhoz és elkezdhették Japán kizsákmányolását.
Ekkor derült fény arra, hogy 200 év elteltével is, Nagaszakiban több tízezer ember hűen őrizte titokban a katolikus hitet.
Japán első alkotmányában, 1868-ban Meiji Mutsuhito császár engedélyezte a kereszténységet, eltörölte a szamurájrendet és nyitást kezdeményezett az USA és Európa felé. Ezekben az időkben játszódik Az utolsó szamuráj c. film is.
Manapság a japán népesség kb. 3%-át teszik ki a keresztények (kb. 1,5 millió ember).