Japánban nagyon sok mindenben hihetünk, egyszerre akár több mindenben is. Lehetünk egyszerre buddhisták és sintoisták is, vagy félig keresztények, félig valamely japán valláshoz tartozók. Jó példa erre a Shogun c. film, melyben Yoko Shimada által játszott Mariko egy keresztény vallású japán szamuráj feleséget játszik. Megfigyelhető a filmben, miképp keveredik a kereszténység a középkori japán mentalitással egyszerre. Elhangzik benne egy érdekes mondat Mariko szájából: "Keresztény vagyok, de elsősorban japán!" Ebből is látható, hogy a vallásra egy mindennapi kapaszkodóként tekintettek, tekintenek, de a tradicionális szokásokat ugyanúgy betartják, még ha eredetileg valamely másik vallás szokása is volt. Manapság egy keresztény japán családi ebédnél előfordul, hogy a családfő elmondja japánul az étkezés előtti keresztény imát, de a buddhizmusból átvett ételért hálaadó kifejezéseket akkor is hozzá szokták tenni az elején (Itadakimasu) és a végén (Gochi sousama deshita) is.
Japán legősibb vallása a Shintou
A shintou (ejtsd: Sintó) szószerinti jelentése a Szellemek/ Istenek útja.
A shintou, Japán legősibb vallásának tana szerint, mindennek meg van a maga szelleme, istene, védője (japánul Kami). Ezért hát bánjunk mindennel tisztelettel, becsülettel, mert a tárgyakban lakozó Kamikat magunkra haragítjuk.
Külön Kamija van a különböző növényeknek, berendezési tárgyaknak, helyiségeknek stb. A Kamik számát úgy 8 millióra saccolják, de pontos szám nincs.
A sintó vallás az ősi japán mitológiában gyökerezik, nincs alapítója, sem írott kinyilatkoztatása, sem dogmatikája. A japán szigeteken egészen a 6. század második feléig nem készültek írásos feljegyzések, így nem ismerhetjük pontosan a japán vallás őskori formáit. A 4. században minden nemzetségnek (udzsinak) megvolt a maga védőistene (udzsigamija), amelynek kultuszát a nemzetségfő irányította. Ekkortájt vált szokássá szentélyt építeni az udzsigami vagy kami („szent hatalom”, „isten”) számára.
"A korai sintóban két világkép élt egymás mellett: az egyikben a világ függőlegesen tagolódott a Magas Menny Síkjára (Takama no Hara, a kamik világa), a Középső Földre (Nakacukumi, a jelenvaló világ) és az Alvilágra (Jomi no Kuni, halál utáni világ), ez a világkép főként a japán mítoszokban található. A másikban a világkép vízszintes elrendeződésű: ezt a világot véghetetlen tenger választja el az Örök Országtól, ez a világnézet főként a néphitben dominált.
Japán első szent szövegei az i. e. 500 körüli időkből származnak és Amateraszu Ómikamiról szólnak. Ennek az iratoknak a tanításaival keveredtek a később Kínából beszivárgó buddhista elemek. A korai időkben a sintó egyszerű természetvallás lehetett, dísztelen, egyszerű szentély-kunyhókban imamondók, látnokok és áldozat-bemutató papok tevékenykedtek." (Részlet a Wikipedia Sintó című cikkéből)
Az első Sintó emlékhelyeket az i.sz. 5 században építették. Ez kezdetben egy kis kert lehetett, majd kibővült egy szentéllyel, majd kapuval (ez a ma ismert vörös torii kapu) illetve medencével, ahol a rituális megtisztulást lehet elvégezni. Manapság vannak olyan medencék, ahol azt tartják, ha iszik valaki a vizükből akkor rátalál az igaz szerelem, a gazdagság, egészség, örök boldogság stb.
A shintou vallás jelképe a minden szentély bejáratát képző torii kapu.
Elnevezése két szóból tevődik össze: Tori: madár, I: létige, van. Vagyis, ahol a madár van.
Nem tudni, hogy ez az elnevezés pontosan honnan ered.
Manapság 10 típusú torii kaput különböztetünk meg, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig.
A torii alapvetőleg két rönk (Hashira), melynek tetejére egy másik rönk (Shimagi) van helyezve, mely a két szélsőn túl nyúl, illetve ez alatt egy másik (Nuki), mely illeszkedik a szélsőkhöz . Ez az ún. Shinmei torii.
Ez után alakulhatott ki a Kashima torii, mely mindösszesen annyiban tér el az előzőtől, hogy az alsó rönk (a Nuki) is túl nyúlik az oldalsókon.
A harmadik a Gekuu torii nagyon hasonlít a shinmei toriihoz, de a lényeges különbsége, hogy ez a kapu már kapott egy tetőt (Kasagi-t).
A nagy változást a Gakuzuka tábla bevezetése hozta, melyre az adott szentély neve kerül. Ez a tábla megjelenik az összes többi toriin. Először a Kasuga toriin, mely egy egyenes szögletes tetővel ellátott kapu, melynek a Shimagi és a Nuki rönkök közé helyezték a Gakuzuka táblát.
Itt kell megemlíteni két másik típusú, bár nagyon minimálisan eltérő toriit.
Az első a Hachiman torii, mely először szakított a Kasagi tető derékszögben elvágott sarkával. Az új típusú kapu ferde sarka pozitívabb kinézetet adott a toriinak .
A második a Myoujin torii, melynek nem csak a sarkai ferdék, hanem az egész tető ívelt. Ez lett, ha lehet ilyet mondani, a "sztenderd" torii. Pozitív és esztétikus kinézetével ez lett a legelterjedtebb, és legismertebb torii típus.
Ettől a Nakayama torii annyiban tér el, hogy a Nuki rönk lerövidült és nem lóg túl a két szélső Hashira rönkön.
Számomra a legérdekesebb és legkülönlegesebb torii típus a mihashira torii, melynek neve is mutatja, nem kettő rönk az alapja, hanem három. Ez a három rönk pedig három Nakayama toriit foglal magába. A háromszöget formázó belső térben pedig általában egy külön kegyhelyet helyeznek el. Ez lehetett egy kút, vagy egy szikla darab.
A Miwa torii, vagy másnéven mitsu torii egy szintén összett torii, mely ritkább és kevésbé ismert.
A miwa és a mitsu azt jelenti, hogy három darab. Ugyanis ez a torii típus három, egymás mellé épített Myoujin kaput jelent.
Az utolsó típusú torii a jelen felsorolásban a Ryoubu torii. Ennek alapja szintén egy Myoujin kapu, mely elé és mögé mindkét oldalra egy-egy "korlátot" kapott.
Japán egyik legkülönlegesebb és leglátogatottabb szentélyének, Itsukushima Jinja bejáratát is egy Ryoubu torii jelzi. Különlegessége abban rejlik, hogy az egész kapu a vízben van és csak aszálykor közelíthető meg gyalog.
 |
| Itsukushima szentély toriija Aszálykor... |
 |
| ...és Apálykor |
Buddhizmus
 |
| Japán buddhista pap meditálás közben |
A Buddhizmusban hisz a japán lakosság 35%-a. Ezzel a Szigetország második legelterjedtebb vallása a Sintó után.
A Buddhizmus az i.e. 6. században jött létre Indiában és mivel tagadta az addig megszokott besorolást, a kasztrendszert, és így a legtöbb ember számára vonzóvá vált.
A buddhizmus megalapítója Sziddhárta Ghautama volt, egy indiai herceg, aki fényűzésben élt, eltitkolva előle a halál és a kín fogalmát. Amikor először látta sajátszemével a halált, a kínt és a szegénységet, el kezdte keresni az élet valódi értelmét. Zarándok lett és megfosztotta magát minden földi jótól. Meditálással és az élet értelmének keresésével töltötte minden idejét. A monda szerint egy füge fa alatt érte a megvilágosodás, és elérte Nirvánát, a mely a földi szenvedésektől való megszabadulás pillanata. Így lett Ő az első Buddha.
Idővel Indiából Kínába, majd Koreába került a buddhizmus, ahonnan Japánba jutott el. Japánoknak ekkor a Shintou volt az egyedüli vallásuk, mely egy kötetlen vallás volt a buddhizmushoz képest. A kínai írásjelek, növényművészet, és megannyi dolog mellett a buddhizmust is átvették. A kínai Chan buddhizmus japán ága a Zen lett. Ez a mai legelterjedtebb buddhista irányzat. Ennek három máig létező japán iskolája létezik.
Rinzai shuu 臨濟宗
 |
| Myouan Eisai |
"Myouan Eisai/ Yousai 1141 május 27-én született Bitchuu no kuni provinciában, a mai Okayama provincia, Okayama városában. Eisai Zen buddhizmust tanult és buddhista pap lett belőle. Tanulmányait Kínában folytatta, ahol mélyebben megismerkedett a zen buddhizmus Rinzai nevű szektájával és a kínai teával. A 12. század végén Eisai pap visszatért Japánba és az emberekkel megismertette a Rinzai zen iskola tanait és a kínai teázás hagyományait, kultúráját.
Rinzai munkásságát és elszántásgát is mutatja, hogy 1202-ben megépült, Minamoto no Yoriie, a híres Minamoto no Yoritomo, az első sógun fia jóváhagyásával az első Zen templom Japánban. Az egyik legfontosabb zen templomként is számon tartott Kennin-ji ma is megtalálható Kiotó városában." (Részlet a Kalligráfia & Bonsai Minden Ami Japán blog Igyunk egy csésze teát! c. bejegyzéséből.)
Soutou shuu 曹洞宗
 |
| Dougen Zenji |
A soutou iskola 14000 templomával a Zen buddhizmus lenépesebb iskolája Japánban.
Alapítója Dongshan Liangjie (807–869) (kínaiul: 洞山良价).
Japánban Dougen Zenji (szül: 1200 január 19) alapította meg a soutou iskolát. Dougen Buddhizmust tanult, verseket írt mint minden pap. Hogy mélyítse tudását Kínába utazott, hogy az ottani nagymesterektől tanulhasson. Sokat gyakorolta a vallást, megismerkedett a lelki béke elérésének különböző módszereivel, mint a zenben üléssel (Zazen).
Japánba 1227-ben tért vissza Dougen pap, ahol megismertette az embereket a Zen buddhizmus Soutou iskolájával. Tanulmányairól könyvet írt, 普観坐禅儀 Fukan Zazengi (Tanács a Zenben ülve történő meditációhoz) címmel.
Dougen a gondolkodás nélküli Mushin állapotot tartotta a legelőrébb valónak. Erről bővebben itt.
Ez máig jellemző az iskolára.
 |
| Ingen Ryuuki |
 |
| Mokuan Shouto, Ingen tanítványa |
Az Óbaku iskola megalapítását Yǐnyuán Lóngqí (隱元隆琦; japánul: Ingen Ryuuki) (1592—1673)kínai chan buddhista papnak tulajdonítják.
Ingen 1592-ben született Fuqing-ben, Fujian provinciában, Kínában.
5 éves volt mikor apja nyomtalanul elveszett. A fiatal Ingen arra tette fel életét, hogy megkeresi apját. A buddhizmussal 10 évesen (Egyes források szerint 16 évesen) ismerkedett meg. Vándor papnak állt, és a teázásnak illetve a kínai kalligráfia tanulmányozásának élt. Ingen 21 évesen Zhèjiāng tartományba (Kelet-Kína) ment apja keresésére. 23 évesen eljutott a Zhèjiāng tartománybeli Putuo hegyre, ahol tea felszolgáló lett a buddhista papok között. (A Putuo hegy a kínai buddhizmus egyik nagyon fontos helyszíne, és nagy kiváltság ha valaki itt élhet, gyakorolhat és tanulhat)
Ekkor találkozott Itsunen Shoyu-val (Szül: 1601 Hangzhou város, Zhiejiang provincia, Kína). 1654-ben Itsunen kérésére Ingen és úgy 30 buddhista pap, különböző művészek Nagasakiba utaztak, hogy a japánoknak terjesszék az Igét. Ingen és tanítványa, Mokuan Shouto (Szül: 木庵性瑫; kínaiul: Mùān Xìngtāo 1611-ben Fujian provincia Quanzhou városában Kínában ) együtt alapították meg Japánban a zen buddhizmus Óbaku iskoláját 1661-ben.
Kereszténység Japánban
 |
| XIII. Gergely pápa fogadja a japán delegációt |
Az első kereszténységi hullám 1549- ben indult meg, mikor az első jezsuita misszionárius, Xavéri Szent Ferenc, Kyúshú (九州)és Nagasaki(長崎) környékén téríteni kezdett, az addig főleg buddhistákból(仏教) shintoistákból(神道) álló japán nép között.
1579- re 6 Daimyou(大名- Nagy név, eredetileg földes urak) is megkeresztelkedett.
1582- ben Alessandro Valignano Rómába visszatért, de nem egyedül.
20 japán ment vele együtt.
12-13 év közötti,4 japán fiatal, akiknek az utónevükben már látszik a kereszténység.
- Itou Mancio (伊東 マンショ Itō Mansho, 1570–1612),
- Chijiwa Miguel(千々石ミゲル, Chijiwa Migeru, 1569 – 1633)
- Nakaura Juliáo( 中浦ジュリアン)
- Hara Martinhõ(原マルティノ)
Valamint 16 főből álló kíséretük.
1584. augusztusban kötött ki Portugáliában.
Novemberben fogadta őket II. Fülöp spanyol király, majd 1585. márciusban
Rómában XIII. Gergely pápa is ( képen is látható), akitől római állampolgárságot is kaptak.
Ez volt az un. Tensou-kori követ járás(天正の使節,
Tensó kenó siszecu)
De mire 1590 júliusában Nagaszakiba hazatértek, már nem fogadták, oly tárt karokkal a keresztényeket, miután Toyotomi Hideyoshi(豊臣 秀吉) kiadta első, keresztényellenes rendeletét.
26 katolikust feszítettek keresztre, ezen belül 6 ferences szerzetest, 3 jezsuitát és 17 japán segítőt.
A legvéresebb megtorlást az 1637 december 17-én kirobbant Shimabarai felkelés hozta.
Matsukura család, új várat kezdett építeni, amiért a környéket erősen megadóztatta. Ez ellehetetlenítette a főként keresztény parasztok és a földesúr nélküli szamurájok (Róninok) életét. Ezért 1637 december 17-én fellázadtak az emberek és bevették magukat a Shimabarai várba. 125 ezer katonát küldtek az lázadás leverésére, akik 1638 április 15-re leverték azt. Mivel a felkelők többsége keresztény volt, a kormány a kereszténységet okolta a felkelésért. Elindult a nagy keresztény üldözés. 37 ezer felkelőt fejeztek le, többek közt a lázadásvezetőjét a keresztény Amakusa Shirou-t, és több ezer embert gyilkoltak meg, mert nem voltak hajlandók lemondani a kereszténységről.
Japán megszakította a portugálokkal a kereskedelmet és elzárkózott 1639-ben.
Japán 1854-ben kényszerült újra megnyitni kapuit. Japán térdre kényszerítőjének a Rode Islandi születésű Matthew Calbraith Perryt tartják, a Fekete hajó parancsnokát. Neki köszönhető, hogy az USA felzárkózott a többi országhoz és elkezdhették Japán kizsákmányolását.
Ekkor derült fény arra, hogy 200 év elteltével is, Nagaszakiban több tízezer ember hűen őrizte titokban a katolikus hitet.
Japán első alkotmányában, 1868-ban Meiji Mutsuhito császár engedélyezte a kereszténységet, eltörölte a szamurájrendet és nyitást kezdeményezett az USA és Európa felé. Ezekben az időkben játszódik Az utolsó szamuráj c. film is.
Manapság a japán népesség kb. 3%-át teszik ki a keresztények (kb. 1,5 millió ember).
