2018. április 26., csütörtök

A Han írás eredete és típusai


Han írásnak hívjuk a Kínában kialakult, azonban több ázsiai országban is használt logografikus (szóírás alapú) írástípust, mely mai napig is több ország hivatalos írása. (pl.: Kína, Japán stb.)
Az írásnak az elnevezése országonként eltérő lehet.

Kína: Hanzi 漢字 汉字
Japán: Kanji 漢字
Korea: Hanya 漢字
Vietnam: Chữ Nôm 字喃

A han írás őse eredetileg csak a kínai nyelv leírására szolgált, mely egyszerű ragozása és nyelvtana lehetővé tette az írásjelképek használatát.
I.e. 4000-ből származnak az első olyan leletek, melyeken szereplő piktogrammok (képjelek) biztos kapcsolatba hozhatók a ma is használatban lévő logogrammokkal (írásjelkép).

Az írás ekkoriban még képszerű ábrázolásokkal történt.
Az első leleteken csontokba, teknőspáncélba vésett szövegek, jóslások olvashatók ami miatt az első írástípust csontírásnak nevezzük.
Később mikor megismerkedett az ember a különböző fémekkel és azok megmunkálásával, az írásjelek formáján picit változtattak, mert a rézlapokba, bronz tárgyakba könnyebben lehetett alakítgatni a képjeleket. Ezek később egyszerűsödtek, és egyre több emberhez eljutottak és ismerhették meg az írást. Az írás ezen típusát a bronz üstökön, edényeken használták előszeretettel vallási szövegek leírására, emiatt lett az elnevezése bronz írás.
 Az időszámításunk előtti első évezredre az írásjelek már alig hasonlítottak az eredeti képjelekre, valamint több változat is kialakult egy-egy szó leírására, emiatt egy írásreformra volt szükség. A reformot az első császár, a Chin dinasztia uralkodója, Qhin Shi huang rendelte el. Az írásjelképeket egységesítették, a jelek karakteresebbek lettek, az írást tovább igazították a nyelvhez.
Az írást ekkoriban már díszítésként és aláírásként is használták. 
 A papír feltalálása után a nemes emberek nem a kezükkel írták alá a dokumentumokat, hanem külön pecséteket faragtak/ faragtattak, melyeken a teljes nevük olvasható volt. Ezt az írást emiatt pecsét írásnak nevezzük. (Ez az 'aláírási' forma több ázsiai országban megmaradt, azonban a történelem tisztelete miatt mai napig a hagyományos pecsét írásjeleket használják a pecséteken.)
A papír feltalálásának pontos dátumát nem ismerjük de tudjuk, hogy valamikor a Han dinasztiában, i.e.202 és i.sz. 220 közötti időszakban fedezték fel. A papír mellett a tus festéket is felfedezték, és ecsetekkel történő írást kezdték használni az egész birodalomban. A han dinasztia végére már teljesen másképp festették az írásjeleket. A dinasztia után az írás elnevezése Han írás lett. Ez a mai értelembe vett kínai írás.
Mivel tökéletes bizonyítékok során követhetjük végig az írás több évezredes kialakulását, emiatt biztosan állíthatjuk, hogy a mai használatban lévő kínai írás (han írás) a legősibb írás melyet a mai napig használ az emberiség.

A han írást Ázsia majdnem minden országa megismerte, de csak néhány tudta azt a nyelvezetéhez alakítani. Ilyen a koreai, és a japán is. Utóbbinak kialakulását az előző cikkben olvashatják lejjebb, vagy IDE kattintva.

Most pedig nézzük meg miképp is változtak a jelek az elmúlt 6 ezer év alatt. (a mellékelt képek mindegyikén a saját pecsétem lenyomata látható, mivel ezek kalligráfiaként a saját festményeim)
I.e. 4000 körülről származó jóslócsont darabka 5 írásjellel
A csonton látható írás
Az írásjelek bronzkori változata bronzírással
Az írásjelképek mai használt formában.貞今日
A csonton olvasható szöveg tehát a 貞其今日雨 (Zhēn qí jīnrì yǔ) vagyis "Jóslat, lesz ma eső?"

A legtöbb vonásból álló írásjelet a japánok készítették, 84 vonásból áll, és jelentése: Repülő sárkány
 
Legbonyolultabb írásjelnek azonban az itt látható kínai biangbiang tészta írásjelét tartják, mely 57 vonásból tevődik össze

2018. április 22., vasárnap

Japán írástípusokról összefoglalóan, röviden

Ebben a cikkben a japán írás sokoldalúságát szeretném bemutatni röviden, valamint hogy, mi is a különbség a hiragana, katakana, man'yougana, hentaigana, sougana, yamatogana, itaigana, okurigana, furigana, mana, kana, kanji, róma ji kifejezések között.

Japán vs kínai
A japán nyelv iránt érdeklődő, ám laikus embereknek általában két típusát ismerhettem meg eddig.
Egyik aki a japán és a kínai írás közt nem lát semmi különbséget és a kettőt teljesen egynek hiszi.
A másik pedig aki a kettő írást teljesen különbözőnek hiszi.
Nos, egyik sem igaz.
A kínai írásról beszéljünk először is egy picit, hogy ezt a kérdést tisztába tegyük.
A kínai írás (Han írás "hanzi") egy eredetileg piktografikus (képírás), ideografikus (logikai ötlet alapján összetett jelek) írás volt, mely az idők folyamán változott és a képek már szinte teljesen felismerhetetlenné váltak. Emiatt ezt manapság már logografikus (szóírás) írásnak tekintjük.
A kínai nyelv izoláló típus, ami annyit tesz, hogy a nyelvtani ragozást kis szócskákkal (partikulákkal) jelzik, melyek szintén egy-két piktogrammból (helytelenül írásjelnek nevezve) állnak.
Példa a kínai izolációra

Az alap mondat az az lesz, hogy "Valaki eszik". (吃飯 chīfàn)
Ha személy szerint akarunk ragozni, akkor csak a személyes névmást kell cserélgetnünk. (Én, te, ő, mi, ti, ők)

Én eszem
我吃飯
Te eszel
你吃飯
Ő eszik
他吃飯

Ha folyamatos jelent szeretnénk mondani, hogy "Én éppen most eszem"  akkor azt a 正在zhèngzài partikulával fogjuk tenni, a múlt időbe pedig a le partikulát használva tudjuk tenni.

Én eszem
我吃飯
Én éppen eszem
我正在吃飯
Én ettem
我吃了

Yamato damashi - Japán lélek

Most ezzel kicsit állítsuk szembe a japán nyelvet.
A japán nem izoláló, hanem agglutináló nyelv, ami annyit tesz, hogy a ragozáshoz, igeidőkhöz nem (csak) partikulákat használ, hanem ténylegesen az adott szón változtat. Ezt elérni, pusztán a kínai han szóírást használva képtelenség lett volna.
Emiatt a han írást (japánul kanji) jelentésüktől függetlenül, hangtani alakja alapján szillabikus írásként (szótagírásként) is használni kezdték.
Így kialakult a kínai írás két japán változata.
A Mana (真名 "igazi név"), melyben a szó jelentését vették figyelembe. Valamint kialakult a kana (仮名 "ideiglenes név"), melyben a szó jelentését nem, csak az olvasatot használták.

Vegyünk egy példát.
"Én sushit eszem"
私巴寿司鳥食邊麻須
Watashi wa sushi wo tabemasu.
 Ebből a modatból emeljük ki a tabemasu-t, vagyis az 'esziket'.

食邊麻須
A tabemasu, négy szótagából az első rendelkezik pusztán konkrét ideillő jelentéssel (Mana), mely maga az étkezés szava. A másik három csak az olvasata miatt szerepel, jelentéstartama nincs (kana).
A kana jelekből olyan sok létezett, hogy elnevezték Man'yougana-nak vagyis a 10 ezer kana-nak.

(Manapság a teljes mondat így néz ki: 私は寿司を食べます - Én sushit eszem "Watashi wa sushi wo tabemasu" )


Ez a fajta írás azonban meglehetősen bonyolultnak tűnt, nem beszélve az adott szöveg kiolvasását és megértését. Emiatt a kana-t gyorsírásban kezdték írni (vonások összevonva). Ez az írástípus az ún. fűírás (sousho). A kana-k így történő leírását nevezzük Sougana-nak (fű ideiglenes név).
Az kana-kat el kezdték kiválogatni, hogy egy egy szótagra, csak néhány jelet lehessen használni.
Ezek lettek a Hentaigana-k, vagy más néven Itaigana, vagy Yamatogana.



Az így kialakult írásjelképek tovább egyszerűsödtek, és az eredeti jelekhez képest teljesen megváltoztak. Így alakult ki a ma használt hiragana valamint a katakana.
A hiragana-t használjuk manapság a partikulák, ige és melléknév végződések leírására (ezeket hívjuk okurigana-nak) valamint a kanjik olvasási segédletét, mely az adott kanji felett, vagy alatt olvasható kisebben (ez a furigana).
A katakana pedig a külföldi nevek, átvett szavak, valamint a márkanevek leírására használatos szótagírás.
Japán elnevezése kanjival, felette az olvasat (furigana) hirganával írva.
Az eszik szó japánul. A Tabemasu első írásjele kanji (ta: eszik, étel), a többi három pedig hirgana (okurigana)


A japán nyelv latin betűs átirata alapszükség volt a portugál hódítók számára, hogy megérthessék a japán nyelvet. Az átirat szabályozása először 1548-ban valósult meg egy jezsuita pap által. Később többen is felülírták és különböző átiratokat hoztak létre. A legtöbb ország a hivatalosan is elismert Hepburn-féle átiratot használja (jp: hebon-shiki), a japánok ehelyett inkább használják a nihon shikit, vagy ennek a tovább fejlesztett változatát a kunrei-shikit. A latin betűknek a japán nyelvben a "Római írásjel" elnevezést adták, vagyis Róma-ji.

A mai japán írás tehát négy írástípusból áll.
- Kanji: A kínai logografikus írás, mellyel fogalmakat írunk.
- Hiragana: Szótagírás, az ige és melléknév végződések és ragozások, valamint a partikulák leírására.
- Katakana: Külföldi nevek és márkanevek leírására használják.
- Róma ji: Latin betűs írás

Ezek persze egy mondaton beül is előfordulhatnak.
ジョン・F・ケネディは米国に生まれました。
(John F Kenedy az USA-ban született)




(A cikk és a blog a hepburn-féle átiratot használja)
(このポストとブログはヘボン式を使って書いてある)