2018. április 22., vasárnap

Japán írástípusokról összefoglalóan, röviden

Ebben a cikkben a japán írás sokoldalúságát szeretném bemutatni röviden, valamint hogy, mi is a különbség a hiragana, katakana, man'yougana, hentaigana, sougana, yamatogana, itaigana, okurigana, furigana, mana, kana, kanji, róma ji kifejezések között.

Japán vs kínai
A japán nyelv iránt érdeklődő, ám laikus embereknek általában két típusát ismerhettem meg eddig.
Egyik aki a japán és a kínai írás közt nem lát semmi különbséget és a kettőt teljesen egynek hiszi.
A másik pedig aki a kettő írást teljesen különbözőnek hiszi.
Nos, egyik sem igaz.
A kínai írásról beszéljünk először is egy picit, hogy ezt a kérdést tisztába tegyük.
A kínai írás (Han írás "hanzi") egy eredetileg piktografikus (képírás), ideografikus (logikai ötlet alapján összetett jelek) írás volt, mely az idők folyamán változott és a képek már szinte teljesen felismerhetetlenné váltak. Emiatt ezt manapság már logografikus (szóírás) írásnak tekintjük.
A kínai nyelv izoláló típus, ami annyit tesz, hogy a nyelvtani ragozást kis szócskákkal (partikulákkal) jelzik, melyek szintén egy-két piktogrammból (helytelenül írásjelnek nevezve) állnak.
Példa a kínai izolációra

Az alap mondat az az lesz, hogy "Valaki eszik". (吃飯 chīfàn)
Ha személy szerint akarunk ragozni, akkor csak a személyes névmást kell cserélgetnünk. (Én, te, ő, mi, ti, ők)

Én eszem
我吃飯
Te eszel
你吃飯
Ő eszik
他吃飯

Ha folyamatos jelent szeretnénk mondani, hogy "Én éppen most eszem"  akkor azt a 正在zhèngzài partikulával fogjuk tenni, a múlt időbe pedig a le partikulát használva tudjuk tenni.

Én eszem
我吃飯
Én éppen eszem
我正在吃飯
Én ettem
我吃了

Yamato damashi - Japán lélek

Most ezzel kicsit állítsuk szembe a japán nyelvet.
A japán nem izoláló, hanem agglutináló nyelv, ami annyit tesz, hogy a ragozáshoz, igeidőkhöz nem (csak) partikulákat használ, hanem ténylegesen az adott szón változtat. Ezt elérni, pusztán a kínai han szóírást használva képtelenség lett volna.
Emiatt a han írást (japánul kanji) jelentésüktől függetlenül, hangtani alakja alapján szillabikus írásként (szótagírásként) is használni kezdték.
Így kialakult a kínai írás két japán változata.
A Mana (真名 "igazi név"), melyben a szó jelentését vették figyelembe. Valamint kialakult a kana (仮名 "ideiglenes név"), melyben a szó jelentését nem, csak az olvasatot használták.

Vegyünk egy példát.
"Én sushit eszem"
私巴寿司鳥食邊麻須
Watashi wa sushi wo tabemasu.
 Ebből a modatból emeljük ki a tabemasu-t, vagyis az 'esziket'.

食邊麻須
A tabemasu, négy szótagából az első rendelkezik pusztán konkrét ideillő jelentéssel (Mana), mely maga az étkezés szava. A másik három csak az olvasata miatt szerepel, jelentéstartama nincs (kana).
A kana jelekből olyan sok létezett, hogy elnevezték Man'yougana-nak vagyis a 10 ezer kana-nak.

(Manapság a teljes mondat így néz ki: 私は寿司を食べます - Én sushit eszem "Watashi wa sushi wo tabemasu" )


Ez a fajta írás azonban meglehetősen bonyolultnak tűnt, nem beszélve az adott szöveg kiolvasását és megértését. Emiatt a kana-t gyorsírásban kezdték írni (vonások összevonva). Ez az írástípus az ún. fűírás (sousho). A kana-k így történő leírását nevezzük Sougana-nak (fű ideiglenes név).
Az kana-kat el kezdték kiválogatni, hogy egy egy szótagra, csak néhány jelet lehessen használni.
Ezek lettek a Hentaigana-k, vagy más néven Itaigana, vagy Yamatogana.



Az így kialakult írásjelképek tovább egyszerűsödtek, és az eredeti jelekhez képest teljesen megváltoztak. Így alakult ki a ma használt hiragana valamint a katakana.
A hiragana-t használjuk manapság a partikulák, ige és melléknév végződések leírására (ezeket hívjuk okurigana-nak) valamint a kanjik olvasási segédletét, mely az adott kanji felett, vagy alatt olvasható kisebben (ez a furigana).
A katakana pedig a külföldi nevek, átvett szavak, valamint a márkanevek leírására használatos szótagírás.
Japán elnevezése kanjival, felette az olvasat (furigana) hirganával írva.
Az eszik szó japánul. A Tabemasu első írásjele kanji (ta: eszik, étel), a többi három pedig hirgana (okurigana)


A japán nyelv latin betűs átirata alapszükség volt a portugál hódítók számára, hogy megérthessék a japán nyelvet. Az átirat szabályozása először 1548-ban valósult meg egy jezsuita pap által. Később többen is felülírták és különböző átiratokat hoztak létre. A legtöbb ország a hivatalosan is elismert Hepburn-féle átiratot használja (jp: hebon-shiki), a japánok ehelyett inkább használják a nihon shikit, vagy ennek a tovább fejlesztett változatát a kunrei-shikit. A latin betűknek a japán nyelvben a "Római írásjel" elnevezést adták, vagyis Róma-ji.

A mai japán írás tehát négy írástípusból áll.
- Kanji: A kínai logografikus írás, mellyel fogalmakat írunk.
- Hiragana: Szótagírás, az ige és melléknév végződések és ragozások, valamint a partikulák leírására.
- Katakana: Külföldi nevek és márkanevek leírására használják.
- Róma ji: Latin betűs írás

Ezek persze egy mondaton beül is előfordulhatnak.
ジョン・F・ケネディは米国に生まれました。
(John F Kenedy az USA-ban született)




(A cikk és a blog a hepburn-féle átiratot használja)
(このポストとブログはヘボン式を使って書いてある)