2018. június 4., hétfő

A történelem 5 legkülönleggesebb szamurája

A szamurájokról sok mindent tudunk, de legmeghatározóbbá a kitartásuk, a becsületük, a tisztességük, valamint legrettegettebbé a félelmetes kardforgatásuk tette őket. A szamuráj szóval először a 10. században találkozhatunk, ekkor már a gazdag nemesség közeli fegyveres szolgálóit, testőreit illették ezzel a szóval. jelképükké a kard vált, melyről szentül hitték, hogy benne lakozik a harcos lelke. Kardvívás tudományát pedig az évszázadok során tökélyre fejlesztették.
侍 - Samurai

A különböző iskolákból nagyon sok rettegett harcos került ki, akiknek vívótudása minden képzeletet felül múlt. Ebben a felsorolásban olyan harcosokat mutatok be, akik nem (feltétlenül) a legnagyobb szamurájok közé tartoznak, hanem a legkülönlegesebb élethelyzetből kerültek ki és szó szerint kivívták a tiszteletet és a megbecsülést.

5. Miyamoto Musashi


A felsorolást muszáj a történelem egyik legikonikusabb harcosával kezdeni Miyamoto Musashival, aki harcművészként és oktatóként élt, de életében fontos szerepet játszott a japán szépírás (kalligráfia), a versírás és fafaragás is.
Musashi egy kis faluban, Miyamoto-ban született 1584-ben.
Hírhedté vált már nagyon korán a félelmetes kardforgatásáról. Mindössze 13 éves volt, mikor első halálos kimenetelű párviadalára kihívott egy neves, tapasztalt harcost. Kard híján Musashi egy evezőlapátból faragott fakardot (bokken) mellyel ellenfelének koponyáját betörte, az pedig azonnal meghalt. Később több párviadalon is részt vett. 1600 október 1-én került sor a Tokugawa és Toyotomi klán közti megütközésre, Sekigaharai csatára. Musashi itt is részt vett, azonban nem talált legyőzőre.
Később idejét és tapasztalatát arra fordította, hogy a harci szellemet kutassa. Erről könyvet is írt Öt elem címmel, mely mai napig a harcművészek körében szinte kötelező olvasmány.
A kardvívásában legyőzhetetlenné tette, hogy egyszerre használta a hosszú kardot (katana) és a rövidebb kardot (wakizashi). Ezt később tanítani is kezdte, majd iskolát alapított, mely mai napig működik, ez a Niten Ichi Ryú Kenjutsu (Két égbolt egy iskolájának kardművészete).


4. Tomoe Gozen az első női szamuráj


A harcok korában a nemes szamurájok a csatamezőkön szolgáltak, feleségét, gyermekeiket hátrahagyva. A család mindig veszélyben volt. Emiatt sok szamurájfeleség tanult önvédelmet, lándzsaforgatást. Kardot csak az viselhetett, aki szamuráj volt és kiérdemelte. Az egyik legjelentősebb ilyen hölgy, Tomoe Gozen volt, aki harcművészetével sok későbbi szamurájnőnek (Onna Bugeisha) ösztönzésül hatott.
Tomoe 1157-ben született. Felesége Minamoto Yoshinaka-nak, aki az első sógun, Minamoto No Yoritomo unokatestvére volt.
Tomoe férje, Yoshinaka a Genpei háborúban, az Awazu csatában vesztette életét 1184-ben. Tomoe végig harcolta a csatát és rengeteg embert ölt meg, aminek következménye lett, hogy a Toyotomik megszerezték az ország irányítását és megalakult a Sógunátus.


3. Yasuke az első néger szamuráj


Yasuke történetéről sajnos csak igazán keveset tudunk, de a feljegyzések alapján valószínűleg ő volt az első és talán egyetlen fekete bőrű szamuráj.
A portugál hódítókkal érkezett Japánba a (minden bizonnyal) Mozambik származású (japán szemmel) rendkívüli termetű és hatalmas erejű "Fekete rabszolga".
Egy misszionárius társa, Luis Fros feljegyzései alapján tudjuk, hogy a japánok nem akarták elhinni, hogy ilyen sötét bőre legyen. Oda Nobunaga, Japán egyik legjelentősebb daimyouja (hadura) nagyon érdeklődött az európai kultúra iránt. Megbízta embereit, hogy vigyék el neki a fekete szolgát (Yasuke) és mosdassák meg alaposan biztosan csak befestették a portugálok valamivel és innen a fekete szín.
Miután bebizonyosodott, hogy szóbeszédben elterjedt termete és ereje mellett a bőrszíne is valódi, Nobunaga magához hívta. Yasuke azonban nagyon gyorsan tanult és a jezsuiták mellett sok japán szót és kifejezést megtanult. Nobunaga előtt már japán nyelven szólalt meg, melynek nagyon örültek. Nobunaga tovább taníttatta a nyelvre, kultúrára. Hamarosan már egész közeli kapcsolatot ápolt Japán egyik legfőbb személyével.
Oda Nobunagát 1582-ben Akechi Mitsuhide elárulta melynek következményeképp, Nobunaga harcosait megtámadták és lefegyverezték. Nobunaga harakirit (rituális öngyilkosságott) követett el. A harcban Yasuke is részt vett és végig harcolta a csatát. Mikor mindenkit lefegyvereztek és kivégeztek, Yasuke-t életben hagyták, mivel nem japán származású volt.


2. Miura Anjin az első európai szamuráj


Miura Anjin, eredeti nevén William Adams az első európai származású szamuráj volt.
William Adams Dél-Kelet Angliában, a Kent megyei Gillinghamben született 1564. szeptember 24-én. 12 évesen apja elvesztése után inasnak adták a londoni Nicholas Diggius hajógyárban ahol 12 év alatt kitanult több szakmát is. 
1588-ban a spanyolok elleni harcokban utánpótlást végző hajó kormányosa lett. Később a Királynő marokkói kereskedelmi vállalkozásánál, a Berben Corporation-nél dolgozott. 
1598-ban lehetősége adódott, hogy egy öt hajós flottának legyen a fő kormányosa.
Rotterdamból indult útnak öt hajó, (név szerint; Blijde Boodschap, Trouw, Geloof, Liefde és Hoop) és csak egy, a Liefde, eredeti nevén az Erasmus ért partot. A flotta kereskedelmi céllal indult útnak a még ismeretlen Japán felé, kihasználva a Magellán-szoros nyújtotta lehetőségeket.
A későbbi Sógun Tokugawa Ieyasu védelmet biztosított Adamsnak a spanyol és portugál jezsuita papsággal szemben.
Neve nehézkes volt, így Anjin névvel illették, ami annyit tesz, kormányos.
A Ieyasu sok mindent tanult tőle az európai kultúráról.  A társalgások közben, a sógun egyik legfőbb bizalmasa lett. Ezért szamuráj címet kapott és hatamotóvá, kormányzóvá választották.
William Adams, Angliában feleségét és gyermekeit hagyta hátra. Mivel a Sógun utasítására sosem térhetett haza, otthonában halottnak nyilvánították annak ellenére, hogy rendszeresen küldött haza pénzt a családjának. Japánban Adams újranősült és egy hivatalnok lányát, Oyuki-t vette el feleségül, akitől egy fia, Joseph és egy lánya, Susanna született.
Adams, Ieyasut folyamatosan hangolta a jezsuiták ellen aki emiatt 1614-ben kiűzte a keresztényeket az országból, majd ismét megszüntetett mindenféle kereskedelmet Európával. 
William Adams Hirado szigetén vezette a kereskedelmet 1620 május 16-án bekövetkezett haláláig. 55 éves volt.

Története ihlette a James Clavell írót, aki regényt írt a történtekről 1957-ben, valamint később film is készült belőle Sógun címmel.
Erről bővebben IDE kattintva olvashat.



1. Saigou Takamori az utolsó szamuráj


Saigou Takamori/ Takanaga 1828. január 23-án született Saigou Kokichi néven a Kagoshima-i várban, Satsuma-han, Kyúshú szigetén.
Középrangú szamuráj, politikus, és költő.(Költeményeit Saigou Nanshuu néven írta)
Fiatalabb testvére Saigou Tsugumichi (1843-1902) a császári katonaságnál magas beosztású admirális. (Gensui Kaigan Taishou)
1854-ben Edo-ba (mai Tokió) költözik, ahonnan Satsuma daimyójának (szamuráj vezetőjének) segített a katonai vezető (Sógun) uralmának megtörésében. Ez nem sikerül, ezért száműzik és csak 1864-ben térhetett vissza végleg. Ekkor befolyása még mindig nagy, így Kiotóba küldik, hogy képviselje Satsuma érdekeit a Császári udvarban.
1868-ban lemond Tokugawa Yoshinobu, a Sógun. Így ismét a Császár lesz az Ország tényleges vezetője.
1869-re Saigou testvére, Tsugumichi és Yamagata Aritomo-t az Ország kormányzásának legfontosabb embereivé választották. Megkapják a Gensui Rikugan Taishou (Főtábornagy) címet, mely a legmagasabb cím volt ekkor.
Saigou Takamori 1871 és 1872 között vezeti az ideiglenes kormányt, mely hatalmas felelősséget jelentett számára. Korea nem ismeri el a császár uralkodásának tényét, ezért Takamori azt javasolja, üzenjenek hadat a nyugati szomszédjuknak, hisz ezt nem hagyhatják annyiban. De anyagi okokra hivatkozva nem engednek Takamorinak. Válaszul lemond és visszavonultan élte a falusi szamuráj életét. Ekkor terjedt el róla az "Utolsó Szamuráj" (Saigo Samurai) elnevezés.
Miután beszüntették a szamurájoknak kijáró rizs fejadag osztását 1877-ben kitör a Satsuma lázadás. Hogy megakadályozzák a felkelést, a császári csapatok elfoglalták a kikötőt és lefoglalták a fegyvereket. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A felkelők megbízták Saigót, hogy vezesse őket. Ő belement, ezzel vette kezdetét a Satsuma lázadás. 300 ezres császári csapat összecsapott a 40 ezret számláló szamuráj csapattal. A császári csapatot Yamagata Aritomo, Takamori testvérének, Saigou Tsugumichi kollégája és bizalmasa vezette.
A végső ütközetre 1877. szeptember 24-én Kagoshima közelében a Shioyama-i tisztáson került sor.
Az ekkorra már csak 500 megmaradt szamurájt Saigou Takamori, az Utolsó Szamuráj muníció hiányában karddal, lándzsákkal és íjakkal vezette az ismétlő gépfegyver és Armstrong ágyúkkal felfegyverkezett császári csapatokkal szemben. Előre látható volt a csata kimenetele. A Szamurájok közül senki nem élte túl a csatát. Saigou is itt vesztette életét, minden bizonnyal harc közben vetett véget saját maga az életének.
Saigou halála után posztumusz bocsánatot nyert és több szobrot is állítottak az emlékére.
 A hősies szamuráj példaképe máig él az emberekben.

Története ihletül szolgált a hollywoodi film, az Utolsó Szamuráj megírásában.
Erről részletesebben IDE kattintva olvashat.